1. Nem az egyéniségének megfelelő öltözéket viseli.
Annak meghatározása, mi az Ön egyénisége, személyes konzultáció tárgya kell legyen. Nincsen megfelelő és nem megfelelő egyéniség vagy stílus – csak az a lényeg, hogy az, amit önmagáról üzenni akar, úgy is jöjjön át, ahogy szeretné! Lényeges pont, hogy divat-vonzódása, a praktikum és önismeret alapján dönti-e el, mit viseljen, figyelembe veszi-e korát, testalkatát és színeit, a dress code-ot, amikor felöltözik? Alkalmazkodik-e az új élethelyzetekhez, megváltozott körülményekhez (megváltozott munkakör, testsúly, napi beosztás stb.) és ennek alapján meg szokott-e újulni pár évente? Ha külső minták alapján vagy elvárások mentén alakítja ki a ruhatárát, ha nem tudja elengedni pl. a fiatalságot, vagy éppen fordítva, úgy érzi, úgyis mindegy minden, hiszen meghízott, megöregedett vagy éppen kismama és minek „divatozni”…akkor átfogó elemzésre van szükség, hogy az önképe és külső-belső egyensúlya helyre álljon. Kivetkőzni önmagából is divatbaki volna - sokszor tényleg csak egy kis lélek- és ruha-kurzusigazítás kell! Lehet tehát feltűnő színekbe öltöző nyugdíjas, vagy akár klasszikus stílusú tinédzser, ha ez a képzet belülről táplált.
2. Nem a testalkatának és színeinek megfelelő öltözéket viseli.
Az első pont pepitában, gondolhatnánk. Pedig nem. Amikor a testalkatot és színegyéniséget elemzem, kizárólag az objektív tényeket veszem figyelembe. Ez előlépcsője az egyéniség alapján történő gardrób-tervezésnek, hiszen felmérjük, színharmóniában és fazonban mi az, ami a természetes adottságokhoz megfelel. A hozott anyagot elemzem és ezen továbblépve nézzük meg közösen, melyek a kedvencek és tabuk, jó stílusirányzatok, aztán ezt kíséri az egyéni szín- és mintapaletta. A mindennapokat figyelembe véve a divatszínek és fazonok széles tárházából mi az, amit beemelünk a szekrénybe. Lehet, hogy egy feltűnő bross is abba az irányba rántja a kreatív stílust, ahol lennie kell! Gyakran egy személyre szabott néhány színes paletta, új hajszín lök a megfelelő irányba. Megtisztulás, örömteli fellélegzés kíséri ezt a tevékenységet. Amikor a divatbemutatók, női lapok, TV szereplők megjelenését próbáljuk követni, félmegoldások születnek. Ugyan kiválasztjuk amit szeretnénk, de nem biztos, hogy konkrétan nekünk jól is áll. Érezzük, hogy félrenyúltunk, újra próbálkozunk. Csakhogy minél céltalanabbul kapkodunk, vadászunk, variálunk, annál jobban elvész az egyéniség és harmonikus összkép – csak a szekrény fala pukkad ki. Jobb, ha ki sem nyitjuk. Igaz? Biztos vagyok benne, hogy ismeri ezt az érzést, és hiába nevetnek ki minket nőket a férfiak, hogy nincs egy rongyunk… sokszor tényleg nincs. Mert hiányoznak a kombinációs lehetőségek, a kedves csinos és egyben kényelmes ruhák, ragyogni engedő színek és megjelenésünket keretbe foglaló fazonok és kiegészítők. Hogy kapszulagardróbban vagy hatalmas ruhatárral valósítja meg a kreatív, egyéni stílusát, mindegy! Csak az a fontos, hogy kezelni tudja a gardróbját és Ön legyen az ura, ne a göncök uralják Önt.
3. Prominens személyek stílusát másolja.
Szinte hallja az ember a segélykiáltást, amikor tuti öltözködési koncepciót kereső, valójában céltalanul bizonyos trendeket majmoló emberek fotóit nézi. Nem mindenki születik jó ízléssel, és nem is mindenki olyan családból származik, ahol az öltözködéskultúrára súlyt fektettek. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet, ha olyan ismert emberek stílusát koppintja le, akiket vagy kedvel, vagy akikről azt hiszi, úgy néznek ki mint Ön. Mi a hiba? Róka fogta csuka: akiket tisztel, nem biztos, hogy hasonlóak egyéniségben és adottságban, de még életmódban sem, mint Ön. Akiket pedig kiválaszt, mert úgy tűnik, hasonlóak egyéniségben és adottságban, életmódban, azok ízlése korántsem bombabiztos alap. Miért? Legtöbbünk az Ön önképe sem reális, így olyan ideálhoz vagy negatív példához hasonlítja és méri magát, ami irreális. A helyes hozzáállás: reális önkép kialakítása, a külső formálása, prominens személyek ötleteinek kreatív adaptálása, divattrendek, jelenségek inspirációs forrásként felhasználása. Mindebben igénybe érdemes venni külső tanácsadói segítséget is, aki megmutatja a megfelelő utat, amin aztán Ön később önállóan járni fog.
4. Divatmárkák komplett öltözékeit sablonszerűen lemásolja.
Kész koncepciókat lemásolni igénytelenség, de nem is kecsegtet sikerrel - hiába a kreatív koncepció a divattervező részéről, egy az egyben magunkra húzva a darabokat elvész a kisugárzásuk. Miért teszik ezt mégis sokan? Az ok kettős lehet: tuti öltözködési koncepciót kereső, trendeket majmoló emberek bevált megoldásnak vélhetik, ha drága nemzetközi divatdarabokat hordanak. Logikus döntésnek tűnik, hiszen ha a bemutatottal identikusan hordom a márka outfitjét, nem véthetek hibát. A másik ok az lehet, ha a napi divatot követő divatmárkákat viselve úgy gondoljuk, a márka imidzsét is magunkra ölthetjük és a kisugárzásunk minőségi, emelkedett, biztos ízlésről tanúskodó lesz. Sajnos az idegen koncepciók viselése úgy fog hatni rajtunk, mint a kölcsön-holmik lélek nélküli képkiállítása.
Szögezzük le: minden klasszikus ruhatárban helyet kap(hat)nak játékos elemek, a szekrényben jól elvan és kombinációs lehetőséget ígér egy-egy feltűnő designer-darab. Még a divatmárkákra emlékeztető tömegtermék is elfér - a minőségi ruhatárban is. A művészet a mixelés és az öltözékek személyre szabása. Ha tetszik egy adott márka, legyen hozzá hű, de ne akarjon mindent birtokolni. Mérlegelje, mi áll jól, lehet, hogy az alapdarabokat érdemesebb máshonnan beszerezni. Sőt, átalakítja a darabokat, hozzá szabat méretes szalonban pár öltözéket, fűszerezni vesz néhány filléres dolgot hozzá, aztán humorral passzít mindent? Autentikus? Görcsölés nélkül „egyben van”? Sugárzik az jó kedv, egyéniség, stílus? Akkor mindent jól csinált.
5. Túlságosan divatkövető módon öltözködik a mindennapokban.
A kiegyensúlyozott ruhatárra jellemző egy fajta állandóság, a nemes és időtlen összkép. Persze nem várhatjuk el, hogy annó 1920, 1950, 2000 vagy 2020 embere ugyanazt viselje mint elődjei, tehát valamennyire mindannyian divatkövetőek vagyunk. Természetesen mind fazonok, mind színek terén újra és újra megújul minden, azaz az időtlenség nem egyenlő a merev és megújulni nem tudó összképpel. Az ideális megjelenés a trendek tradicionalitásának és az újdonság játékosságának a mixe. A gardrób kialakításakor az az általános szabály, hogy a ruhadarabok 80%-a mind a színegyéniséghez kiválóan passzoljon, mind minőségében értékálló és nemes hatású legyen. A maradék százalékot áldozzuk a különféle divatbűnökre, melyek azonban nem korlátozzák a variációs lehetőségeinket, amikor különféle alkalmakra felöltözünk. Mivel minden egyéniséghez más ruhatár passzol, minden korosztály, alkat, színtípus mást visel, így a divatkövető elemek milyensége is különféle. Ami semmiképpen nem jó stratégia az az, ha a napi trendeket egy az egyben majmoljuk. A tipp, hogy színekben, mintában és szabásokban ne egyszerre újítsunk. A trendek olyan gyorsan változnak, amit nem győzünk pénztárcával – nem beszélve az ökológiai károkról – és az állandó változásban lévő gardróbunkból nem alakíthatunk ki időtálló és rugalmasan variálható öltözékeket. Ráadásul a legtöbb élethelyzetben túlzóan, sőt nevetségesen hat a demonstráltan divatozó holmi.
6. Márkafüggő, fontosnak tartja, hogy lássák, hol vásárol.
A divatkövető- és márkák divatsablonjait másoló öltözködés paradox módra nem divatos, hanem stílustalan, sőt szó szoros értelemben ízlés-telen. A márkákra való vadászat főleg akkor káros, ha mások lenyűgözésére halmozza a drága divatholmikat, sőt igyekszik logókkal ellátott darabokat viselni. Természetesen ennek is vannak fokozatai: az egyes ikonikus márkákra jellemző elemek ruhatárba keverése hathat klasszikusan és minőségien. Az sem baj, ha bizonyos ismert logók előfordulnak a ruhadarabokon, ami főképpen sportruházatnál szinte elkerülhetetlen. Stílustörésként, fricskaként még játékosan idézőjelbe is teszik az öltözéket, elveszik a komolyságát. A magamutogató márkafüggőség, logók halmozása az egész oufitben olyan, mintha nagyképűen listáznánk a viselt darabokat. Nevetséges ha azt akarjuk, irigykedjenek, nevetséges ha nekünk van szükségünk a tudatra, hogy márkát viselünk. A legnevetségesebb pedig az, ha hamisítványokat viselünk, és azok logóit tesszük közszemlére. A legtöbb márka nem is arra született, hogy más márkákhoz és logóikhoz passzoljon, így a stílus is kaotikus. A stílusos ember ismérve a visszafogottság, understatement.
7. Megrekedt egy elavult, valaha kedvenc divatstílusában.
Nem csak nőkre, urakra is jellemző a hűség az egyes márkákhoz és stílusokhoz. Ezzel nincs is baj, míg egy stílus, melyet kedvel, általánosságban értendő. Egyes elemeket vagy színtársításokat őrizzen meg nyugodtan – pláne ha Önnek kiválóan állnak. Hatalmas napszemüveg, karika fülbevaló mint kiegészítő, pink és királykék mint szín, répanadrág mint forma; kit érdekel, hogy ez eredetileg a pl. 1980-as évek trendje, ha a mai divatba integrálva, új felfogásban viseli. Amennyiben olyan felismerhető stílusjegyeket visel már 20 éve, melyek divatjamúlttá váltak, akkor negatívan tűnik ki. Hatalmas válltömés, túlméretezett szabás, tupírozott sörény, extrém smink? No ez az, ami túlzás és korhű filmforgatásra hasonlít. Egyszerre viseli a vintage trend stílusjegyeit? Ez sem jó. Amikor kedvenc stílusunkat át szeretnénk menteni, nem csak az a tipp, hogy a stílust csak adagolva elevenítsük fel, hanem az is, hogy felülvizsgáljuk, a megváltozott adottságainkhoz ma mi passzol? A fehérre alapozott arc fekete tusvonallal 60 évesen kizárt, hogy még csinos, és a neonszínű cicanadrág sem biztos, hogy időszerű 90 kilóval. De nem is kell ekkorát ugranunk az időben, új életszakasz kezdődhet hirtelen is: az egyetemista vagány öltözködése, a kismama lezser öltözéke sem passzol az új irodai álláshoz.
8. Jelenlegi családi helyzete, munkabeosztása miatt igénytelenül öltözik.
Mint Chanel helyesen mondta, a stílus nem pénz kérdése. Sok olyan embert ismerek, akinek nem jut akkora budget az öltözködésre, ahogy szeretné. Sőt, olyanokat is, akiknek hó számra nem marad pénze új ruhadarabokra. Nem véletlen, hogy a legjobb befektetés az időtálló és minőségi alapdarabok beszerzése, hiszen ezekkel kevés divatdarab hozzáadásával is stílusos, igényes mindennapos kapszula-ruhatár alakítható ki. Önmagában a kevés darabból való öltözködés nem igénytelen, sőt még az sem, ha a ruhadarabok olcsóak és márkanélküliek. Az összkép fontos, és ehhez hozzá tartozik a ruhadarabok és viselőjük ápoltsága is. Még a sportos farmer/T-shirt együttes is megnemesedik, ha frissen mosott és vasalt, és az összkép is javul, ha a viselője haja csinosan vágott, frissen festett. Egyes színek és darabok, mint a fehér blúz, eleve stílusosan néznek ki. Klasszikussá válik egy gyöngysortól vagy masnibrosstól és romantikussá egy feltűzött művirágtól, vagány egy férfinyakkendővel. A ruhák fazonja is számít, a cipő típusa is. Plusz elemekkel mint egy érdekes táska, színes kendő, a fősodortól eltérő alapanyagtól mint pl. farmerdzseki helyett jersey-blézer - máris emeltünk az összkép stílusán. A koncepciótlanság és ápolatlanság viszont igénytelenség. Attól is intek mindenkit, hogy az igénytelenségbe oltott jelenlegi sportosság (joggingnadrág, fehér edzőcipő) oltárán áldozva olyan trendeket vegyen át, melyek stílusban, életvitelben az önképhez nem passzolnak.
9. Állandó vásárlási lázban ég, koncepció nélkül vásárol.
Ha évtizedeken keresztül gyűjtögetjük a ruhadarabokat anélkül, hogy kiszortíroznánk, ha minden újdonságot amit másokon látunk beszerzünk, ha egyes ruhadarabokat nyomban minden színben megveszünk, akkor már egy év alatt is hatalmas mennyiségű ruhadarab gyűlik fel a szekrényben. (Ami nem jelenti azt, hogy egy fantasztikus fazonú nadrágból ne lenne érdemes mind a három rendelkezésre álló színt megvenni.) Ekkora halom kezelhetetlen, és végső soron megakadályoz minket abban, hogy újabb és újabb kombinációkat alkossunk – elvész az átláthatóság. A rossz kedvünk feledtetésére való, leértékelésen történő féktelen költekezés koncepciónélküliség és sajnos kidobott pénz is, mert legtöbbször az egyes daraboknak nincs párja, amivel viselhetnénk őket. Néha jól esik az impulzusvásárlás, de nem válhat rossz szokássá! A vásárlási kényszer betegség is, ilyenkor napi szintű hobbyvá avanzsál a vásárlás, ugyanaz a ruhadarab több kiadásban is a szekrényben lóg, sajnos sok darab pedig az eredeti bevásárlószatyorban fekszik a szekrény sarkában. A bankszámlája lemerült és már kölcsönökből vásárol, eldugja a szatyrokat, mert a családja megrémült? Itt csak egy pszichológus segíthet. Amennyiben tanácstalan és keresi a stílusát, sajnálja kidobni régi, valaha drága darabjait, akkor a konzultáció és stílustervezés is kiváló alapokat teremthet a továbblépéshez.
10. Nem fordít gondot az általános külső megjelenésére.
A külsőség legalább olyan fontos manapság a hivatali életben mint a párkapcsolatban, és mint a nonverbális kommunikáció része, üzen a világnak arról, mennyire taksáljuk magunkat. Olyan névjegy, mely megszilárduló képet rögzít a környezetünkben. A külsőség egyben csomagolása belsőnknek, így sugallja, mennyire márkás és nemes termék az, melyet ez a csomagolás borít. Amikor elgondolkodunk azon, miként szeretnénk hatni a külvilágra, amikor megtervezzük, milyen frizurát, kiegészítőket és ruházatot viselünk, nem arról van szó, hogy másnak akarunk látszani, mint akik vagyunk, hogy másokat manipulálni akarnánk vagy divatbolonddá kéne válnunk. A külső megjelenés mindent érint, ami a személyünkhöz tartozik: a higiéniától a ruházatig. Erre gondot fordítani annyit tesz, hogy megfontoltan öltözünk, korunkhoz, alkatunkhoz és persze az alkalomhoz is megfelelő öltözéket veszünk fel és testünk és ruhánk frissen mosott, jó illatú, cipőnk ápolt. A ruhatárat ápolni annyit tesz, hogy magamat is ápolom. Hiszen testemnek mint védőburok és így lelkemnek mint névjegy is része mindaz, amit - kilépve a nyilvánosságba - megmutatok. Az etikett előírásai alapján azt is mondhatjuk, hogy ruházatunk akkor van a „helyén”, ha a viselő egyéniségét is kifejezi és felkészül az interakciókra más személyekkel, az alkalomnak és ezáltal a környezetnek megadja a kellő tiszteletet. Mert így mutatom meg, hogy magamnak is megadom!